(tanulmány a Turul 1887-es III. számában)
Karacs Zsigmond
Adalékok a Pércsi
család történetéből
Ritka az a
család amelynek a története több mint 700 év távlatába vezethető vissza. Az
pedig még ritkább, amelyik ebből az időből apáról-fiúra bizonyítható
leszármazást tud felmutatni. Ebből a szempontból ilyen szerencsés családnak
mondhatjuk ma is a Földesen élő Pércsieket. Tudom a rokonságot nemcsak a régi
Földesről elköltözöttekkel nem tartják, de még az itt élők többsége is csak
névrokonának tartja a másikat. A tények azonban valós dolgok, ellentmondanak a
különféle érzelmeknek, szeretem, nem szeretem, gazdag, vagy szegény. Hétszáz év
amúgy is hosszú idő és a családtagok jó- és balszerencséje ez idő alatt
számtalanszor változhatott.
Ennek a
hétszáz évnek a fele biztosan Földeshez köthető, de adatokat találunk arra,
hogy ötszáz éve is éltek Pércsiek Földesen. A család története olyan messze
nyúlik vissza, mikor még a családnevek sem voltak kialakulva. Később is
változásokon mentek keresztül, még a XVIII. században is találkozunk ilyen
jelenséggel. Így történt, hogy bár a Pércsiek neve a XV. századra már állandónak
látszik, egyes családtagoknál még így is tettenérhető a névváltozás.
Az oklevéltan művelői azonban
kétségen kívül mutatták a család folyamatos leszármazását. A Pércsi család
történetének kutatásaival a múlt század felétől máig többen foglalkoztak és
mégis mindig kerülnek elő újabb ismeretlen adatok. Azt hiszem ma sem volna
érdektelen körülnézni a faluban és nem csak a Pércsi nevűeknél, hiszen a
különféle anyagi és leányági rokoni ágakon sok családhoz kerülhettek iratok.
Módy György szerint a Pércsi család
eredetét tekintve két lehetőség jöhet számításba, mégpedig vagy az ősi ohat
nemzetség, vagy felemelkedő várjobbágyi családnak kell tartani, akik Pércsen
laktak. Az eddigi ismereteink szerinti utolsó Ohati 1270-ben fiú utód nélkül
halt ki. A pércsi horti és kötelesi birtok részeit Pércsi Szemere fia Chepanus
1270-ben már megkapta, s birtokában 1282-ben megerősítette a király. Makay
Dezső lassan százéves tanulmányában azonban hivatkozik egy II. András által
1225-ben kelt adományozói levélre is, amit Pércsi János 1845-ben több más
családi oklevéllel együtt Szabolcs vármegye előtt bemutatott. Ez pedig már
minden bizonnyal az eddigi név szerint legrégibb ős, Szemere elődjének az
adományozó levele volt. (Holléte ismeretlen.) Mivel Makay Dezső dolgozta fel a
Pércsi család történetét, a továbbiakban elsősorban az ő tanulmánya alapján
követem, annál is inkább, mert a későbbi kutatók is felhasználták adatait.
A
mikepércsi Pércsi család Bihar és Szabolcs megye legrégibb nemes családjainak
egyike. Régi iratai közül sok elégett, vagy elhányódott, ezért a család
történetét teljesen nem ismerhetjük. E régi Pércsi családot egy néhai kiváló
genetikus, a volt debreceni professzor Nagy Gábor gyűjteményes munkájában a
kihaltak közt említi, azonban ez határozottan téves állítás, minthogy a család
jelenleg is több tagjában él, és láncolatban az Árpád-kortól kezdve kimutatható
a leszármazása. Nagy Iván ismert munkájában a családot mint élőt ismerteti,
röviden régi eredetének érintése nélkül. Az általa közölt XIX. századi nemzedékrendi
töredék azonban tényleg a régi Pércsiek ivadékait tünteti fel.
Az ismert
oklevelek sorát V. István Chepanus részére Pércs adományozásával nyitja meg.
1272-ben azt az oklevelet írja át IV.(Kun) László és erősíti meg Chepánt az
adományozásban. Míg 1282. augusztus 10-én Szalánc vára vívásakor szeme láttára
súlyos kőütést szenvedett Pércsi Diénes (Chepán fia), számára is adománylevelet
állít ki. Chepán testvérének Mártonnak az utódai később Ohati, míg Chepán
lányainak utódai részben Ohati, részben Egyeki néven szerepeltek, de ezek a
családok még a török uralom alatt eltűntek. Chepánnak egy Mike nevű fia is
volt. Lánya Márton felesége lett, ennek fia 1317-ben Pércs és Köteles
helységekből az őt illető leánya negyedre jelenti be igényét, amiről egy 1327. évi váradi
káptalani átiratból tudunk (levél a családnál).
Mike
gyermekei közül négy fiú ismert, Mihály, Ferenc, Zangó és Diénes. Mike még
1320-ban átengedi Pércs község és egyházmegye (a község keleti részét)
tartozandóságával együtt Pércsnek a családnevet
is adó Bihar megyei, 1876 után Hajdú, ma pedig Hajdú-Bihar megyei
törzsfészeknek, bár törvényes alapból való csonkítása nem volt ínyére Mikének,
folyton arra törekedett, hogy azt a rokonoktól visszaszerezze. Ezt azonban már
csak a fiai tudták keresztülvinni 1335-ben, amikor Ferenc, Zangó és Diénes a
Szabolcs megyei Ohat községi részbirtokukért az ezen birtokkal járó, –
Boldogságos szűz monostora – úgy „Szent György mártír” szentegyháza feletti
megyei jogukkal együtt visszacserélik a rokonoktól a pércsi és kötelesi
részbirtokokat.
A váradi káptalan előtt 1335-ben
kelt csereszerződésben (Szabolcs vármegye által 1793-ban átírva) erősen
köteleztetnek a felek betartani, a csere tárgyát kölcsönösen nem háborgatni, az
ezt megszegő fél alávetvén a bíró által alkalmazásba veendő párviadal
ítéletének. Mike alapján Ferenc, Zangó és Diénes leszármazottai felől nincs más
adat mint Zangónak Péter és Mike fiai voltak. Mikéről azt tudjuk, hogy Várdai
Domokossal perben állva kitűzött határnapra nem jelent meg, az ez ügyben
megejtett nyomozás után jelentik a királynak 1380-ban, hogy Pércsi Mike
kifogása nem való, mert nem volt oda Horváth János bánnal a király
hadjáratában. Ugyancsak Mike 1381-ben a király rendeletéből elfoglalja és nagy
pusztítást visz végbe Várdai Domokos birtokán. 1382-ben perben áll
hatalmaskodása miatt egy Balázs nevű telepítvényessel, de a bíróság előtt
többszöri bírság ellenére sem jelent meg.
Ellenben
Mike negyedik fiának, Mihálynak ágát okleveles alapon egész a jelenkorig
kimutathatjuk, s így a család Mihály utódaiban él jelenleg is.
Az alább
említendő oklevelek mutatják, hogy ez idő tájt a család kezén tetemes birtokok,
egész községek, birtokrészek voltak. Az ezekre vonatkozó régi adományleveleket
nem ismerjük, de bizonyos, hogy ősi birtokok voltak. A későbbi királyok adomány
címén erősítik meg ezekben a családot.
Zsigmond
király 1400-ban elrendelt és a váradi káptalan által átírt határjárást rendelő
parancsából olvassuk, hogy Mike negyedik fiától Mihálytól származott Miklós
ugyancsak Mike leszármazott Pércs nevű fia által nemzett Mátyásnak a birtoka a
Bihar vármegyei Bánk földje meghatároltatik.
Pércsi
Mikének Mátyáson kívül még két fia volt, László és Benedek, akik személyesen panaszkodnak
Zsigmond király előtt, hogy ezen Bánk nevű birtokukban Zangó fia, (ugyancsak
Pércsi) Péter részéről háborgattatnak
Zsigmond
király 1416-ban utasítja a leleszi
konventet az ügy megvizsgálására és jelentéstételre. A konvent küldöttje a
király emberével Pércsi Zangó fiához Péterhez, ki Papus helységben lakott,
kimenve az ügyet rendbehozza és Bánk helységének önhatalmú megzavarásától
sikerrel eltiltja.
A család
női hozomány, illetve leánynegyed jogán birtokossá vált a Bihar megyei Szepes,
Pach, Ebes falvakban is, az előkekő Szepessy család útján, de nem a legjobb
viszony lehetett a két család között, mert a súrlódások egymást érték.
Ebben az
időben kapott a Pércsi család címeres nemesi levelet. A Mohács előtti címeres
levelek a ritkábbak közé tartoznak, a legtöbb nemes család az 1600-as években
kapott címereslevelet, ekkor jött divatba hazánkban, s ez időtől kötődik a
nemesség tudata a származáshoz.
Sok régi
nemesi családnak később csak szokásjogon alapuló címere volt. A királyi vagy
fejedelmi megerősítés e címerhasználatot tette hivatalossá. A régi családok
birtokadományozás által voltak nemesek, a nem nemes rendűeknek nem lehetett
birtoka. Földesen általában Kúrialisták éltek, ezek a saját nemesi kúriájukban
laktak és a hozzátartozó birtokon gazdálkodtak. A szabadságharc idején 1–2
holdtól 200-ig terjedt a földesiek vagyoni megoszlása.
Térjünk
vissza a Pércsi család történetéhez.
Az armálist
Zsigmond király adományozta 1421. március 28-án Pércsi Mihály fia Benedek és
testvére László, valamint osztályos atyafia Zango fia Péter részére. Az oklevél
nagyon jól van konzerválva, függőpecsétje azonban elveszett. Az adományozott
címer a következő:
Balra dőlt paizs kék mezejében széles pallost markoló
páncélinges kar. A kard markolata vértől csepeg, mely a kézfőt és az alkar
páncélját is bevérzi. A sisakdísz a paizs alak takarója, mint a Zsigmondkori
címerek takaróinak legtöbbje ornamentális mederbe tartott lombdíszítés, hármas
kék-vörös és szürkészöld színű. A címert egyszerű zöld vonal keret veszi körül,
a keret és címerkép közti tér üres. Ezzel a címerrel mely viselési fegyvertani
szempontból is érdekes, újabb adalékot nyújt a korabeli fegyverzethez és
amelynek háromszínű takarója technikai szempontból is érdekes.
Mint az
oklevél szövegéből kitűnik a Pércsi család már régebben élt. Benedeknek és
Lászlónak, akinek Szepessy Dorottya volt a felesége, gyerekei nem maradtak,
bátyjának Mátyásnak, aki már valószínű nem élt a címeradományozás idején, két
unokája volt: Balázs a királyi kamara jegyzője és Miklós, akinek fiától
Györgytől származott le a család.
Pércsi
László és Benedek, Pércsi Péterrel együtt panaszt emeltek Zsigmond király
előtt, hogy Szepessy Imre fiai az ő Vásári nevű községükben a halfogókból a
halakat elhordták. Több jobbágyukat Ebes faluból és Pércsről elhajtják,
lovaikat elidegenítik. A hatalmaskodás kivizsgálására 1423-ban a király
vizsgálatot rendelt el. Ugyanők meg Pércsi Miklós megint panaszkodnak 1426-ban
Zsigmond király előtt bizonyos Miklós nevű úr ellen is, hogy rátörve Vásári
nevű birtokukra ott a belső embereiket, különösen egyet kegyetlen szavak és
ütések közt megsebesítették, lovát, fegyverét elvették, egy jobbágyot is
elfogva, az erdőbe hordozva kifosztották, de erdőt is elfoglalva tetemes kárt
okoztak.
Báthory
István országbíró határozatára 1440-ben a Szepessy család és Pércsi Miklós
Köteles és Ebes faluba lévő birtokaik meghatároltatása és illetőségük
megállapítása miatt, mindkét fél kijelölt békebíráinak közvetítése mellett
határkiigazítás történt. Ugyancsak Hédervári Lőricz nádor előtt emel panaszt
Pércsi Miklós a Szepessy-ek ellen, akik nyolc holdnyi gabonáját egyik
jobbágyától elsajátították, Band (Bánk) helységéből egy részt saját Poch nevű
birtokukhoz hozzáfoglaltak.
A két
család egymással megférni nem tudott, és a kor szokásához híven birtok és
jobbágy foglalás által igyekeztek a Szepessyek a Pércsieket gyengíteni
károsítani.
Az előbb
említett Pércsi Miklós 1440-ben ősei birtokára új adományt kért, ebből látjuk,
hogy a család tekintélyes birtokok felett rendelkezett. Ugyanis Ulászló király
ama hű szolgálatjáért, hű és engedelmességet tanúsító érdemeiért, amelyet a
király irányába királlyá választása, majd megkoronáztatása idejétől fogva azóta
is nevének tisztességet és becsületet szerezve viseltetett: a Bihar megyei
Pércs, Kisfalu és Köteles helységekben, úgy a Keszi és Vásári nevű
birtokrészekben, nemkülönben Pércs helység tartozandóságait képező
Kornisteleke, Csigás, Babden és Mikes majorokban végül a Szabolcs-megyei Hort
helységben, melyeket Miklós ősei régtől fogva bírtak és maga jelenleg is bír,
megerősíti és maradékainak adományozza. Megbízza a váradi káptalant, hogy e
birtokukba Pércsi Miklóst szabályszerűen iktassa be, ami meg is történt
ellentmondás nélkül.
Úgy tetszik, hogy Miklós a királyi
kegy reá vetett nyarától igen felmelegedett, mert a sok bosszantást, amit a
Szepesiek okoztak, a király palástjába burkolózva akarta rajtuk megtorolni,
mert egy év múltán ismét kérte a királyt, hogy új adomány címén erősítse meg őt
Kornyihalma és Csigás a Szepesiek ősi fészke Szepessel határos birtokában.
Emiatt panaszkodnak 1441-ben a Szepesiek Héderváry Lőricz nádornak, hogy Pércsi
Miklós az ősi birtokukra titkon az ő tudtuk nélkül a királytól magának új
adományt kért és hatalmával elfoglalta. Miklósnak két fia volt, Balázs és
Miklós. Módy György szerint ez a Balázs Földesen lakott. Földesi Bakó Balázs
néven, testvérével Földesi Jánossal, Pércsi Balázs néven egyeki birtokrészét
adja zálogba 1459-ben 16 aranyforintért Bajomi Istvánnak. 1462-ben a vitatott
egyeki és szomszédos részek ügyében Balázs és Mihály fia János, személyesen
egyezkedtek Bajomi István ügyvédjével, Haranghi Lászlóval, fogadás után aztán
elismeri Bajomi István a Pércsiek egyeki birtokjogát az egyeki részekben, de
már 1471-ben Földesi Bakó Balázs 100 aranyforintért adja el örökáron azt a
birtokot Bajomi Istvánnak. Balázst a XV. század utolsó előtti tizedében Mátyás
király szolgálatában találjuk mint kamarai jegyzőt, akinek hű szolgálataiért és
érdemeiért, s általa testvérének Miklósnak Mátyás király 1485-ben kelt oklevelében
Zaránd megyei Pyboly, Chytagas és Sokló nevű birtokrészeket adományozza. Balázs
1500-ban kötelesi birtokjavai egy részét elcseréli, melyre II. Ulászló
királytól jóváhagyást nyert. Utódairól nem tudunk. Testvére Miklós azonban
ágazatát a mai napig kiterjeszti. Györgynek Csernő Annától született György fia
1588-ban a szabolcs megyei Horthi illetőségét 140 Ft-ért eladta Báthori István
országbírónak. Az idősebb György, Miklós fiától származó szintén György nevű
unokája 1600-ban Bihar vármegyében Mikepércsen lakik, egyezkedik Szoboszló
városával a Kötelesi birtok ügyében. (Gönczy József adata). Ennek a Györgynek a
fiai a Földesen lakó György deák és Ferenc deák, Kötelesi rész porcióikat,
amelyet még elődeik nemes Szoboszló városának elzálogosítottak, 1682-ben 18
évre 200 magyar forintban ismét zálogba lekötik, majd 18 év elteltével ugyanők
1700-ban újabb húsz évre meghosszabbítják a zálogidőt. (Földes kuriális nemes
községre szóló I. Lipót király által 1692-ben okt. 1-én kelt adománylevél VI.
Károly római császár és magyar király 1718. évi átiratában a család birtokában
van)
Ferencnek a fia Mátyás a Pércsi
családnak az iratait, „egy nehéz emberméretű ládában” Debrecenben Károsi János
házánál helyezte el. Ezen levelek ládástól 1717-ben a ház kigyulladásakor mind
a lángok martalékai lettek. A másik elzálogosítónak Györgynek a fia János
1725-ben auctiót vett fel Kötelesre Szoboszló városától, ismét 10 évre kötve le
a birtokot. 1733-ban János és Mátyás ismét megállapodtak a zálogról, melyről
Szoboszló újabb 18 évi hosszabbítást ad, azonban fiaik György és Ferenc a
váradi káptalan előtt 1734-ben ellentmondanak, az ellentmondó György és
testvére Mátyás, hogy magukat Kötelesre nézve jobban megerősítsék, új
adománylevelet kérnek, és gróf Batthyány Lajos nádor 1754-ben ezt nádori új
adománylevéllel megadta.
Nagyon sok kérdés merül fel a
továbbiakban a Pércsi család történetét illetően. Mi lett a Pércsiek
birtokaival?
Debrecen és
Szoboszló tette rá a kezét, a Zaránd megyeiek a Neoaqvistica Comissio néven
idegenítették el. Az ősi fészek Mikepércs előbb hajdú-telep, majd a váradi
káptalané lett. Maradt Földes és Mezőszentmiklós, ezeket a sok földesi nemes
családdal kellett együtt birtokolni és hát a Pércsiek igen sok családot
alkottak Földesen. Az 1847-es utolsó nemesi összeírás 31 felnőtt férfit és
ugyanannyi családot jelentett. Ennek a
nagy létszámú családnak nyomon követését pillanatnyilag nem tudtam megtenni,
leszármazási táblát készítettem, melyhez a mai utódok könnyen kapcsolhatók, kis
utánjárással. Viszont a családtörténet további feldolgozásához szükségem lett
volna a családoknál lévő iratokra, amik még megmaradtak. Egy-két érdekességről
azonban úgy gondolom számot kell adjak. A múlt században Pércsi Dániel Szabolcs
megyétől kapott nemesi bizonyságlevelet 1845-ben. Ebben felsorolják azokat az
okleveleket, amelyeket ezen több nemes megyébe szétosztogatott nemes Pércsi
család tagjainak adtak. Nevekben és képekben is teljes hatalmú biztosuk
nemzetes Pércsi János a megye előtt produkált, úgymint Anrás fiának 1225-i,
Zsigmond császárnak 1421-i, Ulászló 1440, Mátyás király 1467, Leopold 1692,
Károly 1718, Mária Terézia 1752. évekről szóló kegyelmes adománylevelei. A fent
említetteken kívül 1864-ben Pércsi János Szoboszló város leveleire, több
eredeti oklevelet ad át, többek között két váradi káptalani kiadványt 1317 és
1320-ból, és Mátyás király 1485. évi adománylevelét.
A család ma Bihar, Hajdú és
Szabolcs megyében él, azonban más megyékben is elszórva vannak egyes
családtagok. A legújabb nemzedékből Pércsi Antal Hajdú megyei, hadházi lakos,
az 1848/49. évi szabadságharcban honvéd százados volt, fiai közül Árpád
Sopronban lakik.
Végül egy irodalmi érdekességet
említek: Pércsi János táblabíró földesi lakos, leánya Viktória, aki Héczei
Szabó Antalné volt, férjével bérelte 1842-ben a hortobágyi nagy fogadót. Amikor
Petőfi ott járt, hozzá írta a „Hortobágyi korcsmárosné angyalom” c. versét.
Budapest, 1997. évben
Karacs
Zsigmond